Ez a gyönyörűen megkomponált csendélet élettel és gazdagsággal teli, élénk realizmussal ragadja meg a gyümölcsök és virágok bőséges termését. Zamatos szőlőfürtök, érett őszibarack, egy félbevágott gránátalma, amely királykék magjait mutatja, és egy sima szilva gondosan helyezkedik el a kőasztalon, miközben finom virágok tarkítják a képet, elképesztő részletességgel. A levelek görbülnek és csavarodnak, szinte tapintható textúrájuk keretezi a tűzpiros pipacsot és a tiszta fehér virágokat. Egy régi váza, melyhez kisdedek faragottak, csendben áll a háttérben, meleg, időtlen hangulatot kölcsönözve a jelenetnek. Minden szirmot és szőlőszemet puha, világító fénnyel von be, mintha a hajnali napfény simogatná. Egy kis fehér lepke suhan a lángoló pipacs mellett, egy múló életpillanatot hozva a mozdulatlanság közepébe. A kompozíció természetesen áramlik, mégis bonyolult; a szőlő és a gyümölcsök ívei gazdag vizuális szimfónián vezetik a tekintetet a bőség és az érzékeny szépség között.

A művész mestermunkát végez ecsetkezelésben, ahol a pontosság és a lágyasság egyensúlyban áll, példátlan részletességet mutatva anélkül, hogy feláldozná a festői légkört. A színpaletta földszíneket, gazdag zöldeket, napsütötte sárgákat és élénk pirosakat, valamint kékeket ötvöz, amelyek harmonikusan idézik az évszakok bőségét és a természet múló örömeit. A kép az 18. század eleji holland aranykor hagyományában készült, tisztelegve a kor természet iránti szeretete és szimbolikája előtt, átalakítva a mindennapi gyümölcsöket és virágokat a földi örömök és a kézügyesség ünnepévé.