A csendélet szinte sokkolóan vibráló, mégis tagadhatatlanul lenyűgöző. A kompozíció, a gyümölcsök és virágok harmonikus elrendezése, egyszerre vad és szándékos. Egy nagy, kerek narancs gyümölcs uralja a középpontot, héja meleg, hívogató ragyogással ragyog, szilvák, paradicsomok és szőlők veszik körül. A művész ecsetvonásai láthatóak, közvetlenséget és érzelmet közvetítenek. A sötétkék háttér vászonként funkcionál, lehetővé téve a színek kiemelkedését – a vörös, a narancs és a lilák a kontrasztos háttérrel erősödnek. Érett bőség érzetét kelti, és talán egy múló pillanatot az időben.

A textúra gazdag, és ahogy a fényt rögzítik, a térbeliség érzetét kelti. Nyugalmat érzek, de egy csipetnyi melankóliát is – mint egy utolsó, nagy pillanat az évszakok változása előtt. A festmény felső részét díszítő virágok szellemi könnyedséggel táncolnak, és még a szőlő is több színt ad.