Ebben a kiváló csendéletben egy pamutintázott váza gazdag virágokkal van tele, mely kiszolgálja a kiváló művész figyelmét a részletekre és a természet szépségére. A kompozíció ügyesen rétegezett, a virágok olyan élőnek tűnnek; érzékenyszálas szirmok és tarka színek vonzzák a néző tekintetét, életérzést és frissességet keltenek. A tulipánok, rózsák és más virágok gazdag zöld levélzettel összefonódva látványos ünnepé formálják a nézőket, közel érkezve, szinte megérzi a virágok illatos szépségét. A fény táncot jár a szirmok körül, kiemeli textúrájúkat és formáikat - mintha minden virág a puha, meleg fényben fürdene.

A puha, földszínárnyalat—egy harmonikus keveréke a lágy pasztell színeknek—gyönyörűen kontrasztál az időszakos merész színek kitöréseivel, mint a mélyvörös és élénk kékek. Ez a szándékos választás növeli a mű érzelmi mélységét, öröm- és nyugalomérzetet ébresztve. A háttér, egy puha, elmosódott színfestés, támogatja a virágkivitelt anélkül, hogy versengenie kellene a figyelemért. Itt nemcsak a természet ábrázolását találjuk, hanem az élet magát ünneplő dicső pillanatait, ahol minden virág a maga történetét látni tűnik. Az ilyen részletekre való figyelem elárulja a 18. század történeti hátterét, egy olyan időszakot, amely gazdag a botanika és a virágművészet elismerésében, így a mű esztétikai vonzerején és botanikai precizitásán egyaránt fontos szerepet játszik.