Ez a ragyogó csendélet egy buja bazsarózsa és hamis narancsvirág csokrot ragad meg, amely élénken tör elő egy finoman festett kerámia váza mélyéről. A művész ecsetvonásai rövid, texturált mozdulatok élénk tánca, amelyek gazdag szín- és fényrétegeket alkotnak, tapintható mélységet és lágy hatást keltve. A kompozíció a virágkompozícióra fókuszál, amely természetes, kissé vad módon terjed ki egy tompa, földszínekkel teli háttér előtt, amely finom melegséggel vibrál. A paletta mély vörösöket és zöldeket egyensúlyoz krémfehér és kék árnyalatokkal, frissesség és életerő érzetét keltve.

A mű érzelmi hatása csendes öröm – az elmúló természet szépségének ünneplése, amely intim, mindennapi környezetben lett megörökítve. 1878-ban festették, a darab a művész impresszionista érzékenységét tükrözi, hangsúlyozva a fény és szín benyomását a részletes realizmus helyett. A virágok mintha láthatatlan szellőben finoman ringatóznának, meghívva a nézőt, hogy közelebb lépjen, és élvezze finom illatukat és a pillanat nyugodt báját. Ez a festmény különleges helyet foglal el a művészettörténetben gyengéd csendéleti ábrázolásával, mely élénk kifejezést ötvöz elmélyült nyugalommal.