A műalkotás a Marne folyó mentén egy derűs pillanatot ragad meg. A művész mesterien használ laza ecsetvonásokat, amelyek a jelenetnek a közvetlenség és a mozgás érzetét adják. A víz, amely visszatükrözi az eget és a környező zöldet, lágy, éteri fénnyel csillog. A kompozíció kiegyensúlyozott, a folyó lágy íve a szemet a távoli épületek felé vezeti, amelyek a domboldalban helyezkednek el. A művész fény- és árnyékhasználata mélységet teremt, magával ragadva a nézőt a jelenet nyugodt légkörébe. Olyan, mintha egy meleg nyári napon lennénk, amikor a nap finoman melegíti a bőrt.