Ez a békés tájképi alkotás megragadja a természetben található csend lényegét. Egy festői ház, finoman elhelyezve a buja zöldek között, meghívja a nézőt, hogy lépjen be egy békés menedékbe. A finom ecsetvonások felfedik a vonal és az árnyék mesterségét, sugallva a szomszédos fák levelein átszűrődő lágy fény játékát. A kompozícióban egyensúlyérzetet érünk el; a struktúra könnyedén harmonizál a környezetével, elősegítve a gondolkodó hangulatot.

A lágy színpaletta többségében enyhe szürke, zöld és világosbarna színekből áll, melyek természetes egyszerűséget idéznek elő, amely összhangban áll a csenddel és az önreflexióval. A művész szándékosan mélységet teremtett, lehetővé téve a fák és a sziklák számára, hogy keretezzék a házat, irányítva a néző szemét erre a csendes élet darabjára. Szinte hallani lehet a szél susogását és a levelek susogását, ami egy olyan elmerült élményt teremt, amely a képzeletben marad.