Egy nyugodt, napsütötte vidéki út lágyan nyúlik el a távolba, ritkás fákkal és nyílt mezőkkel szegélyezve, enyhe, halvány éggel a háttérben. A kompozícióban erős vízszintes tagolás figyelhető meg: előtérben világos, kék árnyékokkal tarkított út, középtájon buja zöld mezők és vidéki épületek húzódnak a horizont mentén. Egy távoli faluból finom füst száll fel, mely az emberi jelenlét és mindennapi élet nyugalmát sugallja. A művész laza, impresszionista ecsetvonásokkal dolgozik, melyek a szellőt és a napfény játékát ragadják meg egy csendes délutánon. A paletta lágy, de friss; zöldes, barna és kék árnyalatok dominálnak. A festmény a vidéki csendes pillanatát kelti életre, egyensúlyt teremtve a nyugalom és a természet dinamikája között, a 19. század végi tájképfestészet kiváló példája.