A jelenet gyengéd intimitással bontakozik ki, egy csendes pillanat, amelyet egy zöldségkert szívében rögzítettek. A művész mesterien használja a fák puszta ágait a kompozíció keretezéséhez, természetes ívet hozva létre, amely befelé vonzza a tekintetet. E fák ölelésén keresztül egy napsütötte teret pillantunk meg, egy kultivált földdarabot, ahol a káposzta és más növények virágoznak. Egy magányos alak, talán egy gazda, a zöldben áll, tanúsítva az ember és a természet közötti harmóniát. Az ecsetvonások táncolnak a vásznon, a fény és az árnyék szimfóniája, amely életet lehel a jelenetbe; a színek tompítottak, de élénkek, a melegség és a nyugalom érzését idézik.