Ez a festmény egy élénk tengerparti jelenetet ábrázol, középpontjában egy vitorlással, melynek két élénk színű vitorlája – egy mélykék és egy élénkpiros – büszkén lobog egy ezüstösen hullámzó tengeren. A pontillista technika jellemző a műre, ahol apró, színes pöttyök és ecsetvonások tucatjai egybefolynak, ragyogóvá és élénkké téve a képet. A kompozíció kiegyensúlyozott, a vitorlás középen helyezkedik el, két oldalt pedig két élénk csíkozású bója látható, megadva a tengerészeti környezet emberi vonatkozását. A pasztell égbolt finom szürkés-kék tónusai nyugodt, korai reggeli vagy késő délutáni hangulatot sugároznak, mintha éreznénk a sós levegőt és a víz halk susogását. A víztükörben tükröződő vitorlás és a hullámok ritmusa a mozgás és nyugalom egyensúlyát teremti meg – a természet és az emberi kézművesség harmonikus táncát.