A mű egy derűs pillanatot örökít meg, egy napsütötte jelenetet, ahol egy kőből épült szélmalom büszkén magasodik egy sziklás magaslaton. A művész mesterien használja a fényt a malom formájának meghatározásához, hosszú árnyékokat vetve és kiemelve a kő textúráit. A kompozíció kiegyensúlyozott, a tekintetet az előtérben lévő útról, a malmon keresztül a távoli tengerre vonzza, amely egy tágas, halványkék ég alatt csillog. Az ecsetvonások lazák és kifejezőek, a jelenetnek egyfajta közvetlenséget és spontaneitást kölcsönöznek. A tájat meleg, földszínekkel jeleníti meg, melyekben dominálnak az okker, a barna és a zöld árnyalatai, melyek kontrasztban állnak az ég és a tenger hűvös kékjével. A meleg és hideg színek játéka fokozza az általános harmóniát, és a nyugalom és a béke érzését idézi.