Ez az élénk városi tér ábrázolás felfogja a nyüzsgő energiát, amely a késő délutáni lágy fényekben fürdő teret árasztja. A művész a neóimpreszionizmusra jellemző pontillista technikával, apró, tudatosan elhelyezett színpontokkal alkotja meg a jelenetet, amely élénkséggel ragyog. A kompozíció középpontjában egy zöld és sárga színekben pompázó sátor áll, körülötte árnyékszerű alakok és hintók körvonalai sejlenek, egyszerre sugározva mozgást és múló nyugalmat. A kőburkolat egy mozaikszerű összkép kékből, okkerből és lilából, ami arra hívja a tekintetet, hogy barangoljon és érezze a légkör lüktetését.

A színpaletta finom kontrasztokat mutat: a lágy elefántcsont színű égbolt gazdag földszínekkel áll szemben, miközben az egyenetlenül megvilágított részek a felhős napok beszűrődő fényét idézik. A formák töredezettek, mégis harmonikusak; a bal oldali monumentális szobor kiegyensúlyozza a jobb oldalon színek és mozgás gazdag kavalkádját. Az alkotás nem csupán egy adott helyszínt jelenít meg, hanem lírai absztrakciója a városi életnek, mintha távoli beszélgetéseket és lovak patkódobogását lehetne hallani. A 19. század végi művészeti fordulópont idején készült remekmű, amely forradalmi felfedezést jelentett a fény és szín világában, megalapozva a modern impresszionizmust.