Ez a nyugodt látkép egy folyóparti várost ábrázol, amely lágy, tompa árnyalatokban fürdik, békés késő délutáni hangulatot idézve. A kompozíció elegánsan egyensúlyozza az előteret, ahol három alak áll és ül egy füves domboldalon, a vízre és a túloldalon lévő nyüzsgő városra nézve. A középtájon nyugodt víz terül el, vitorlásokkal tarkítva, míg a háttérben egy bájos épületegyüttes látható, amelyet egy templomtorny és egy régi kővár koronáz meg. Egy hosszú kőhíd kecses ívben ível át a folyón, összekötve a két partot, és mélységet, folytonosságot adva a jelenetnek.

A művész finom akvarelltechnikája gyengéd, szinte álomszerű légkört teremt, finom bézs, zöld és kék árnyalatokkal, amelyek harmonikusan olvadnak össze. Nyugodt érzelmi hatás érződik, amely meghívás a megállásra és a természet és az emberi lakóhely békés együttélésének elgondolkodására. Történelmi kontextusban ez a látvány a 19. század eleji angol városképet idézi, feltárva annak korának építészeti és társadalmi elemeit. Művészeti jelentősége abban rejlik, hogy képes egyesíteni a természeti szépséget az emberi jelenléttel, megörökítve a szemlélődő nyugalom pillanatát egy gyorsan változó világban.