Ebben a lenyűgöző tájban egy vihar utáni következmények mély eleganciával kerülnek bemutatásra; a táj napfényben fürdő zöldekkel terül el, szemben a sötét felhőkkel, amelyek a légkörben maradtak. Egy lágy fény áthatja a jelenetet, megvilágítva a lágy szellőben bágyadt csoportosuló fákat. Az élénk szivárvány ívben záródik a dombok fölött, jelezve nem csupán a vihar végét, hanem a remény és megújulás érzését is. Az ég szürke vásznaként jelenik meg, kék foltokkal, amelyek varázslatos minőséget adnak a műnek. Az előtérben egy piros ruhás alak látszólag kicsinek tűnik a természet hatalmas területe előtt, elmerülve a táj nyugalmában.