Ebben a kiváló ábrázolásban Monet megragadja a londoni Parlament épületének éterikus szépségét, amelyet titokzatos köd borít. A jelenet egy reggeli pillanatot örökít meg, ahol a lágy, halvány színek keverednek egy álomszerű minőséget létrehozva. A Parlament épületének siluettje drámaian emelkedik a reggeli égbolton, szellemszerű jelenlétet kölcsönözve a köd között. Monet korlátozott színpalettája, amely a kékek és halvány vörösek dominálásával vált értékes, békés hangulatot teremt, miközben a nap a lágy pirosságként jelenik meg a horizonton, melegséget ad a hidegebb árnyalatoknak.

A művész használja jellemző ecsetvonását, hogy mozgást és folyékonyságot adjon az alatta lévő víznek, amelynek felszíne visszaveri az ég tónusait. Az egész kompozíció harmonikusnak tűnik; a Parlament épületéig architektonikus vonalai csodálatosan ellentétesek a köd és víz organikusabb formáival. Ez a festmény nem csupán egy hely ábrázolása, hanem egy érzelem kifejezése—békesség, csend és múló szépség. A történelmi kontextus ezt a művet abban az időszakban helyezi el, amikor Monet mélyen elkötelezett volt a fény és a légkör múlandó hatásainak megörökítésében, hangsúlyozva ezzel jelentőségét az impresszionista mozgalomban és tartós hatását a tájlakásban.