A jelenet lélegzetelállító panorámával bontakozik ki: egy fjord, amelyet magas hegyek ölelnek, a vizet tükörként veri vissza. A művész mesterien ragadja meg a fény és az árnyék játékát, a nap finoman világítja meg a csúcsokat, amelyek közül néhányat még hó borít. A víz nyugodt kiterjedés, felszíne zavartalan, néhány enyhe hullámzástól eltekintve, és a távoli hajók jelenléte, amely a táj méretét és hatalmasságát sugallja.

A parton egy kis csoport gyűlik össze, jelenlétük emberi elemet ad a nagyszerű jelenethez. A festmény részletei, a sziklák textúrájától a lejtőkön tapadó lombig, magukkal ragadják a nézőt. Az általános hatás a nyugalom és a csodálat, amely a természet erejének és szépségének bizonyítéka; ez meghívás a friss, tiszta levegő belélegzésére és a norvég táj fenségébe való belemerülésre.