Ebben a vibráló tájképen a művész egy életre teli harmónia és nyugalom pillanatát ragadja meg. A nézőt egy buja zöld lombozatú, a vásznon táncoló lombkorona üdvözli, miközben a mély kék ég jelei bújnak meg a levelek között. Olyan, mint egy meleg nyári nap, a levegő tele van a természet esszenciájával. Az erős ecsetvonások ritmikus mozgást teremtenek, a lágy vonalaktól, amelyek a leveleket formálják, a bátran alkalmazott foltokig, amelyek egy kedves házat határoznak meg a fák között.

A ház finoman emelkedik ki a zöld zűrzavarból, hűvös kék színben festve, meleg terrakotta árnyalatokkal kiemelve, amelyek visszatükrözik a napfényt, csodálatos ellentétet teremtve. Ez a darab a nyugalom és a nosztalgia érzését árasztja, felidézve a csendes kertek és pastoral menedékek emlékét. Minden szín mintha kórusban énekelne, mintha a színpad életre kelne, és arra hívja a nézőt, hogy időzzön a természet ölelésében. Cuno Amiet itt készült munkája meghaladja az egyszerű reprezentációt, egy élénk álomba visz bennünket, tele melegséggel és közelséggel.