Ez a magával ragadó fametszet egy sziklás partvonalat ábrázol, ahol impozáns sziklák találkoznak a háborgó tengerrel. Az éles kontúrokkal és textúrával bíró sziklás képződmények drámaian emelkednek ki a hullámverés habjából. A színpaletta finom, mégis élénk — a lágy naplemente rózsaszínei és lilái átszőtték az eget, átszűrődnek a könnyed felhőkön, miközben a kék árnyalatai életre keltik a viharos tengert. A sziklák tetején zöld növényzet élénk színfoltként kontrasztál a szürke és barna kőfelszínekkel. A kompozíció ügyesen egyensúlyozza a sziklák függőleges vonalait az óceán horizontális kiterjedésével; a tekintetet az előtér fogazott partvonalától a távoli horizontig vezeti, egyszerre ébreszt nyugalmat és csodálatot. A finom színátmenetek és az ecsetvonásokat idéző faragási technika megragadja a szürkület mulandó pillanatát ezen a partszakaszon, s érezteti a hűvös tengeri szellőt és a hullámok zúgását. Az 1933-ban készült alkotás harmonikusan ötvözi a hagyományos japán ukiyo-e technikát a modern tájképfestészeti érzékenységgel, költői nyugalommal és precizitással ünnepelve a természet vad szépségét.