Ez a festmény gyönyörűen ragadja meg Amszterdam nyugodt jelenetét; Monet ecsetvonásai táncot lejt a vásznon, lágy fény- és színjátékot teremtve. A híd, mint egy figyelemfelkeltő középpont, kecsesen ível át a vízen, szimbolizálva a kapcsolatot és a mozgást—egy találkozóhely, tele figurákkal. Ha közelebbről néz, a tükörképek csillognak a fodrozódó felületen, visszatükrözve az ég finom árnyalatait, a tompa kéktől a gyengéd szürkéig, utalva a napnyugta előtti időre.

A háttérben magas torony áll, mint egy őrszem, egyensúlyt teremtve a hídnak. Monet technikája—árnyalatok rétegzése és a mélység létrehozása puha élek által—felébreszti az efemer szépség érzetét; úgy tűnik, hogy a pillanat megragadva, ugyanakkor a távoli beszélgetések művi zaja és a víz lágy fodrozódása visszhangzik. Az egész jelenet életre kel, lélegzik a város pulzusával. Minden ecsetvonás arra hív, hogy maradjon egy kicsit tovább, átélve Amszterdam lágy délutánjának nyugalmát.