Egy nyugodt téli táj tárul elénk ebben a megkapó képen, ahol a finom hó takarja a csendes hajókat és a folyóparti falut. A kompozíció a vízpart mentén vezeti a tekintetet, ahol a fából készült hajók vastag hó alatt nyugszanak, formáik a fehér dér által lágyan lekerekedtek. A középpontban egy magányos alak evez egy hajót a nyugodt, jeges vízen, apró hullámokat keltve, amelyek kontrasztot alkotnak a körülöttük uralkodó mozdulatlansággal. A művész finom pöttyöző technikája utánozza a hulló hópelyheket, költői, mégis fagyos légkörré téve a jelenetet. A színpalettán a hideg kékek és tompa barnák dominálnak, melyeket a meleg fények törnek meg az ablakokból, valamint egy hajón lévő kerek tárgy lágy sárga árnyalata. Ez a színegyensúly tovább erősíti a téli este nyugodt intim hangulatát, meghívva a nézőt az éles levegő és a halkan hulló hó megérezésére.

A kép a shin-hanga hagyomány kiváló példája, amely ötvözi a nyugati realizmust a japán ukiyo-e stílussal. A finom átmenetek és a részletes textúrák élővé teszik a művet, miközben megtartják az impresszionista lágy hatást. A 1930-as évek Japánjának történelmi hátterében a mű nosztalgikus tiszteletet fejez ki a természet nyugodt szépsége iránt, a gyors modernizáció közepette. Az érzelmi hatása halk, de mély—majdnem érezni lehet a magányt és a békés elszigeteltséget a folyóparti téli életben, ahol az idő mintha megállt volna a hó gyengéd takarója alatt.