Ez a magával ragadó műalkotás egy csatorna mentén sorakozó éjjeli cseresznyevirágzás nyugodt jelenetét ragadja meg, a japán ukiyo-e nyomatokra jellemző finom és kifinomult stílusban. Az alkotás ügyesen egy ovális formába van keretezve – mintha egy ablakon vagy lencsén keresztül pillantanánk be a természet alkonyati nyugodt szépségébe. A mély kék égbolt nyugodt hátteret ad, fokozatosan áttűnik a cseresznyevirágok halvány rózsaszín és fehér árnyalatába, amelyek puha felhőként ragyognak halvány holdfényben. A csatorna keskeny, pontos utat vág a földes partok között, vize finom színvisszaverődésekkel egyensúlyozza tökéletesen a kompozíciót.

Művészetileg a darab mestermunkája a színátmenetek és finom vonalak használatának, amely Hasui Kawase fametszeteire jellemző; a fény és árnyék játék meditációs, elmélkedő hangulatot teremt. A tompított színpaletta — hűvös kékek dominálnak, finom zöldek és távoli lampionok meleg érintéseivel — csendes nyugalmat áraszt, egyedüllét és békés elmélkedés érzését váltja ki. Történelmi kontextusban ez a mű a shin-hanga mozgalom példája, amely a hagyományos japán esztétikát keveri a nyugati perspektívával és árnyékolási technikákkal; a 20. század eleji japán nyomatművészet fontos képviselője, amely arra hívja a nézőt, hogy megálljon egy pillanatra és élvezze a virágzó cseresznye esti báját.