Ez a csendes fametszet egy nyugodt folyóparti tájat ábrázol alkonyatkor, ahol a széles folyómeder kígyózik az előtérben és a középtájon. A víztükör finoman visszatükrözi a naplemente pasztell árnyalatait, melyek között apró rózsaszín és lila felhők lebegnek. Mély indigó kék hegyek emelkednek a háttérben, finom vonalak részletezik durva felszínük textúráját. A bal parton hagyományos házak kis csoportja bújik meg sűrű növényzet között, emberi jelenlétet adva a természet nagyszerűsége mellett.

A művész remekül alkalmazza a tompított kék és zöld árnyalatokat, melyek harmonizálnak a meleg alkonyati fényekkel. A masszív formák – a hegy és a folyópart – és a folyékony elemek – a víz és az égbolt – közötti egyensúly ritmikus mozgást ad a szem számára. Az ég színeinek finom átmenete a nappal és az éjszaka közötti mulandó pillanatot sugallja, mély elmélyülést és a természethez való szoros kapcsolatot ébresztve. Az 1935-ös alkotás a ukiyo-e hagyományának modern érzékenységgel való újraértelmezése.