Egy ragyogó telihold alatt csendes tengerparti táj bontakozik ki, amely a természet és az emberi jelenlét finom harmóniáját ragadja meg. Magas, karcsú fenyők ágaik kiterjesztésével a mély, átmenetes kék égen, sötét sziluettjük élesen kontrasztál a csillogó tengerrel alatta. A hullámok ritmikusan törnek a sziklás partnak, fehér habjuk visszatükrözi a hold fényét. A jobb alsó sarokban egy hagyományos japán pagoda áll csendesen a rusztikus sziklák között, elmélkedésre és békére utalva. A távolban magányos csónak kontúrja siklik a nyugodt vízen, fokozva a csendesség és a magány érzetét ebben az éjszakai tengerparti tájban.

A finom shin-hanga stílusban készült mű a bonyolult fametszet technikát és az atmoszferikus hatások iránti érzékenységet ötvözi. A kompozíció a néző tekintetét a részletes előtérben lévő sziklákon és pagodán, majd a hullámos fenyő törzseken át vezeti a ragyogó hold felé, amely a kép fókuszpontja. A színpaletta mély kék és fekete árnyalatok dominál, finom fehérséggel a holdfény és a hullámok részleteiben, hideg, meditációs hangulatot teremtve. A mű nemcsak a nyugodt éjszaka múló pillanatát ragadja meg, hanem a japán természet örök nyugalmát is megjeleníti, megtestesítve a 20. század közepi hagyományos japán fametszet reneszánszát modern érzékenységgel.