Ez a fametszet egy békés tengeri tájat ábrázol, ahol egy magányos vitorlás lassan siklik a nyugodt vizeken, fehér vászna megfogja a fényt. A kompozíciót egy robusztus sziklaalakzat uralja, amely természetes ívet formál a tenger fölött; a földes vöröses és barna árnyalatok kontrasztot alkotnak a nyugodt kék éggel és a lágy felhőkkel. A víz visszatükrözi az ég pasztell színeit és a hajó sziluettjét, nyugodt áramlást keltve.

A művész mesterien alkalmazza a hagyományos ukiyo-e technikákat: az ég és a víz finom színátmenetei mélységet és hangulatot adnak, míg a precíz vonalak meghatározzák a sziklák és a vitorlás textúráját. A színpaletta visszafogott, mégis gazdag: tompa kékek, krémes és halvány rózsaszínek idéznek meg hajnal vagy alkonyat lágy fényét. Érzelmileg a mű nyugalmat és elmélyülést sugall, tükrözve az ember és a természet harmóniáját, ami a 20. századi japán shin-hanga mozgalom jellemzője.