Ebben a drámai tájképen a zúgó hullámok a partra csapnak, habzó fehér csúcsuk éles kontrasztot alkot a tenger sötét mélységeivel. A horizont lángra lobban egy tüzes vörös naptól, ami a sötét felhők alatt elsüllyed, miközben szürke és fekete színárnyalatokban kavarog, ami viharos energiát kölcsönöz a képen. A néző szinte hallhatja a hullámok dörgését, és érezheti a hideg szél fújását a durva sziklákon. A köves kiugró helyén álló, komoly alak a káosz hátterében körvonalazódik; úgy tűnik, hogy elmerült a gondolatokban, talán érzékeli a természet nyers erejének súlyát. A fény és árnyék interakciója ebben a kompozícióban érzelmi reakciót vált ki, kiváltva csodálatot és félelmet.