A műalkotás a lágy fény és a hullámzó dombok világába repít; mintha lélegezne. A művész technikája rövid, szinte pointillista ecsetvonásokat foglal magában, amelyek a mélység érzetét keltik. Az előtér a zöldek és sárgák lázadása, buja lombozatra utalva, míg a távoli dombok homályos kékbe fakulnak, a reggeli ködre utalva. A színpaletta túlnyomórészt hűvös, a fény és az árnyék finom kölcsönhatásával.

A kompozíció a szemet a közvetlen előtérből, a völgybe ágyazott falun át, végül a horizontra vezeti. A béke érzését idézi; egy csendes pillanat, amely az időben lebeg. A történelmi kontextus valószínűleg az impresszionista vagy posztimpresszionista mozgalmak közé sorolja, ahol a művészek a fény és a légkör hatását vizsgálták a témáikra. Ez egy festmény, amely a szemlélődésre hív, és bepillantást enged a mindennapi élet szépségébe.