Ez a meghitt jelenet két fiatal lányt ábrázol egy egyszerű, otthoni környezetben, lábuk mezítelenül pihen a hűvös padlón, megörökítve egy intim együttlét pillanatát. Az idősebb lány gyengéd, szeretetteljes mosollyal hajol a fiatalabb felé, aki félénknek és gondolkodónak tűnik; ujjait szája felé emelve, ami a tartózkodás vagy habozás klasszikus jele. A színpaletta lágy, földszínekből áll — barnák, krémek, fakó kék és piros árnyalatok — melyek kiemelik kapcsolatuk melegségét az egyszerű háttér előtt.

Bouguereau mesterségbeli tudására utal a képmások kifejezéseinek és textúráinak finom kidolgozottsága — a lányok ruháinak durva szövete, a lágy, rendezetlen haj, valamint a kopott fa szék. A fény lágyan hullik a jelenetre, kiemelve a gyermekkor ártatlanságát és sérülékenységét, míg a padlón lévő egyszerű kenyér és pohár víz szerény életkörülményeikre utal. A mű érzelmi hitelességet és csendes méltóságot áraszt, megidézve a gondoskodás és védelem gyengéd kötelékeit a 19. század végének mindennapi életéből.