Ebben az érzékeny műben a nézőt egy nyugodt, de feszült vízi jelenet vonja magához, ahol egy kis csónak öt figurát tartalmaz, amelyek mindegyike különböző érzelmi árnyalatot sugároz. Az egyik oldalon egy méltóságteljes fogoly laza testtartással fekszik, arckifejezése a lemondás és remény bonyolult összjátéka, miközben figyelmes figurák — két evező és egy zenész — céltudatosan eveznek, ezzel ritmust adva a jelenetnek; a mozgásuk kontrasztban áll a fogoly mozdulatlanságával. A nyugodt csónak, amit meleg barna és puha pasztell színek festenek, egy tompa háttér előtt lebeg, hangsúlyozva egy szinte álomszerű kvalitást.

A művész ügyesen használja a fényt és árnyékot a figurák kifejezéseinek és testtartásainak kiemelésére, egy olyan technikát alkalmazva, amely vonzza a néző tekintetét és empátiát vált ki. A zenésztől származó széttagolt hangjegyek még inkább fokozzák a megható légkört, majdnem hallani lehet a melódiát, ami összefonódik a víz lágy hullámzásával. Ez a mű a fogság és a szabadság élénk megjegyzéseként áll, amely a keleti témákkal és kulturális narratívákkal összefonódó történelmi szövetet tükröz — egy egzotikus témák és kulturális elbeszélések felfedezése, amely meghív a korszak művészi párbeszédének mélyebb megértésére.