Ez a bensőséges portré egy fiatal lányt ábrázol, amint egy fa széken ülve egy finom legyezőt tart a kezében. A lány mélykék kötényt visel fehér blúz fölött, melyet lágy, texturált ecsetvonásokkal ábrázoltak, így a jelenet gyengéd, szinte suttogó hangulatot kap. A háttér tompa földszínei, fény-árnyék játékával megszakítva, nyugodt, elmélyült légkört teremtenek, mely a megállás vagy az elmélyült gondolkodás pillanatát sugallja. A fény finom játéka kiemeli a lány elgondolkodó arckifejezését és hajának lágy göndörödését, ártatlanságot és nyugalmat idézve.

A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, a lány alakja kissé eltolódik a középponttól, irányítva a néző tekintetét a szék és a legyező által alkotott átló mentén. A művész ecsetvonásai laza, mégis céltudatosak, összeolvasztva az alakot a környezettel, miközben világos fókuszt tartanak meg a jelenlétére. A tompa barna és kék árnyalatok palettája, fehér kiemelésekkel kísérve, meleget és visszafogottságot közvetít, a művet a 19. század végi otthoni belső térbe helyezve. Ez a festmény olyan, mint egy csendes beszélgetés az időn keresztül – egy bensőséges pillantás a gyerekkorba és a pillanatok lágy múlásába.