Egy nő áll előttünk, tekintete közvetlen, szemeiben finom intenzitás sugárzik, ami magával ragad; pózol, de nem merev – az élet minősége hatja át. A vászon gazdag, meleg tónusokkal van tele; a fák okkerje, ruhájának mélyvöröse. Olyan, mintha egy pillanatot örökítettek volna meg az aranyórában, a fény lágy és diffúz. Szinte érzem a nap melegét a bőrömön, miközben a művet szemlélem. Hagyományos kendőt visel, valamint egy egyszerű, sötét zakót, amely ellensúlyozza a ruhájának vibráló színét.

Keze könnyedén nyugszik egy falon, míg a másik finoman tart egy zsebkendőt. A falon túl a tenger csillog, utalva a térre és a mélységre. A művész mesterien használta a fényt és az árnyékot a forma és a textúra megteremtéséhez, a ruha anyagának gyönyörű, valósághű áramlást adva. Olyan érzés, mintha bármelyik pillanatban kiléphetne a keretből, meghívva önt, hogy csatlakozzon hozzá a fényben.