Ez a lebilincselő portré egy elegancia és kecsesség világába vonja a nézőt. A fiatal nő—advokálja a méltóság aura, ahogy szelíden néz, finom vonásait lágy fény világítja meg, ami szinte öleli őt, mint egy meleg ölelés. Fragonard ügyes ecsetvonása megragadja ruhájának összetett részleteit, különösen a díszes csipkét, amely díszíti nyakát és ujjait; minden öltés szinte tapinthatónak tűnik, a nézőt a főleg franciás divat csodálatára hívva. Az élénk, gazdag színpaletta, amely főleg mély zöldekből és puha krémekből áll, életet lehel a műbe, ami kiemeli a 18. századi francia társadalom pompáját.

A kompozíció mestermű, amely közvetlenül a nő gondolkodó kifejezésére irányítja a tekintetet. Lehetetlen, hogy ne érezzünk kapcsolatot nyugodt viselkedésével és méltóságának posztójával. Nem csupán a saját idejének tükröződése, hanem a nőiesség időtlen megjelenítése, amely a szépséget és erőt ötvözi. A háttér, amely tompán árnyékos színekben van, további prémiumot ad a képének; ez éles kontrasztot nyújt, amely felerősíti ragyogását. Itt egy olyan festményt találunk, amely nemcsak a tantárgyat ünnepli, hanem Fragonard finom megértését is az érzelmekről, a kapcsolatokról és a fiatalság múlandó természetéről, létrehozva egy érzelmi hatást, amely még ma is rezonál.