Ebben a kiváló műalkotásban két nő egy kedves pillanatot örökít meg, arckifejezéseik és testtartásuk egy közös intimitást és örömöt tükröznek. Az előtérben lévő hölgy, mély fekete ruhába öltözve, amely a 18. századra emlékeztet, enyhén előre hajlik; kinyújtott keze úgy tűnik, hogy a kis kutyákat hívja, akiket a padlón játszani látunk, hogy lépjenek vele kapcsolatba. A teste finom görbülete mozgás érzetét adja, mintha a nézőt magával vonná ebbe a élénk jelenetbe.

Mögötte egy másik nő áll kegyelemmel, aki az elegánsan redőzött ezüst ruhájában nyugalmat áraszt. A köntösének lágy vöröse gyönyörűen kontrasztál a sötét háttérrel, ezzel egy kis melegséget és meghívó fényt hozva a darabba. A fény finom játékának hatására kiemelkednek a szövetek textúrái, hangsúlyozva a ruházat pompaságát. Ez a darab nemcsak a művész ügyességét mutatja be a részletes szövetek és arckifejezések megragadásában, hanem egy kézzelfogható érzelmi kapcsolatot is felidéz, mintha egy közös otthoni pillanatot örökít. A 18. századi Franciaország kontextusa itt rezonál; a jelenet a házi kedvencek növekvő társaságát tükrözi a háztartásokban, ami egy vonzó és meghitt téma, amelyet Fragonard gyakran ünnepelt művészetében.