Ez az érzelmekkel telt jelenet egy napsütötte udvarra kalauzol minket, ahol egy csapat ló iszik egy kőből készült kútnál, körülöttük élénk, egzotikus öltözékű alakokkal. A helyszín egy távoli, valószínűleg észak-afrikai vagy közel-keleti vidék képzetét kelti, amit a földszínű, fogazott kétszintes épületek és a környező természeti táj hangsúlyoz. A művész ecsetvonásai elevenek, ám kontrolláltak, ügyesen bánnak a fénnyel és árnyékkal, amely megérinti az állatok sima szőrzetét és az alakok gazdag ruházatának textúráját. Az ég pasztell kékje és a föld meleg okker árnyalatai lágyan keverednek, nyugodt, mégis élénk atmoszférát teremtve.

A kompozíció egyensúlyt tart a mozgás és a nyugalom között: a vízhez hajló fehér ló gyengéd íve kontrasztban áll a fekete lóval, amely egyenesen áll, míg az emberi alakok természetes kereteket alkotva irányítják a néző tekintetét a központi kútra. A művész színhasználata — mély vörösek, hideg szürkék és árnyékos barnák keveréke — fokozza az érzelmi melegséget és az intim hangulatot. Történelmileg ez a mű a 19. századi európai művészek orientalista vonzódását tükrözi, akik külföldi kultúrák és tájak romantikus és ihlető képeit keresték. Szinte hallani lehet a levelek susogását és a kút melletti suttogást, teljesen elmerülve a csendes, pásztori harmóniában.