Ez a finom ceruzarajz csendes méltósággal ábrázol egy vidéki jelenetet—két ló türelmesen egy kéttengelyes billenőkocsira van fogva, egy alak áll közöttük, és balra két távoli állat látható. A hosszúkás vízszintes kompozíció hangsúlyozza a pásztori környezet lineáris nyugalmát, ahol minden vonal hozzájárul a falusi élet egyszerű meséléséhez. A grafit mesteri használata finom tónusátmeneteket hoz létre, a lovak izmainak halvány körvonalától a fa kerék részletes textúrájáig. Az kiegyensúlyozott kompozíció harmonikusan csoportosítja az elemeket, nyugalmat és mindennapi egyszerűséget sugároz.

A tompított monokróm paletta, szürke és fekete árnyalatokkal, a korai reggel vagy késő délután csendes hangulatát idézi, lágy nyugalmat árasztva a jelenetbe. Drámai hatás nélkül a mű arra hívja fel a nézőt, hogy álljon meg és hallgasson—képzelje el a paták dobogását a földön vagy a régi fa nyikorgását—hagyva a képzeletet, hogy kitöltse a néma történetet. Ez a rajz bensőséges kapcsolatot ábrázol ember, állatok és munkakörnyezet között, tükrözve a természet és megélhetés összefonódó viszonyát a gépesítés előtti korban.