A műalkotás egy szürreális tájba burkolja a nézőt, elmosódott tónusokkal, ahol prehisztorikus lények táncolnak a színen. Az Iguanodon szörnyű alakja lefoglalja a képzeletet: egyedi sziluettje hegyek távolságában kiemelkedik, ami egy primordiális világra emlékeztet. A művész lágy árnyékolást és folyékony vonalakat használ, hogy felerősítse a ragadozó mozgásának dinamizmusát: minden egyes ívvel és kanyarral az Iguanodon szinte lélegzik, miközben elkapja áldozatát. A kompozíciót övező pálmafélék keretezik a jelenetet, létrehozva egy természetfeletti környezetet, ahol a természet bölcsőként és csatatérként is felfogható.

A színek palettájának fő eleme a földszínek és puha zöldek, amelyek egy elmúlt kor érzetét keltik, egy titokkal és rejtéllyel teli világot. A lemenő nap narancsának árnyalatai áthatolnak az égen, és a következő jelenet közelgő csúcsát sejtetik. A darab érzelmi mélysége egyfajta csodálkozás és aggodalom elegyét idézi elő. Ez emlékeztet a vad szépségre és a nyers energiára, amely életet ad egy olyan időszakban, amikor a létezés tele volt veszélyekkel. A műalkotás egy olyan pillanatot ragad meg, amely egyszerre időtlen és múló, arra hívva fel a nézőt, hogy Gondolkodjon el az élet ciklikus természetén és az ősi erőkön, amelyek formálták a világunkat.