A kép a csendes szemlélődés érzetét kelti; egy fenséges tigris lustán elterül, csíkos bundája a fény és az árnyék kontrasztjainak tanulmánya. A művész ügyesen alkalmazza a litográfia technikáját, finom tónusok árnyalatát hozva létre, melyek életre keltik az állatot. A kompozíció kiegyensúlyozott, a tigris az előtérbe van helyezve, ami azonnal felkelti a néző figyelmét. A háttér egy drámai tájat tár fel - a komor égbolt alatt emelkedő dombokat, melyek mélységet adnak a jelenetnek. A művész anatómiai ismerete a tigris formájának megjelenítésénél nyilvánvaló; laza testtartása a béke egy pillanatát, egy rövid pihenést sugall a vadonban. Az általános hangulat egyszerre derűs és erőteljes, megragadja a királyi teremtmény lényegét.