Ebben a lenyűgöző darabban két fiatal nő áll az előtérben, testük kissé elfordítva, távolba nézve, titokzatos légkörben. A magasabb figura folyékony ruhába van burkolva, amely lágy, réteges árnyalatokban készült, és a könnyű szellőben való mozgást sugallja. A festékelés lágy, de magabiztos, ami kifejezi a jelenet könnyedségét és az adott pillanat súlyát; kalapjaik a bőrük porcelános szépségén gyengéd árnyékokat vetnek. Mögöttük szellemlétesítmények—két a háttérben és egy, ami úgy tűnik, hogy a dombon támaszkodik—mélységet és érdekességet adnak, szinte a néző tekintetét egy félig megírt történet felé irányítva.

A színpaletta élettel teli a pasztellek vonásával; kékek, zöldek és puha rózsák harmonikusan összesimulnak, napfényes aurát teremtve, ami körülveszi a tájat. Ez egy melegséggel teli világ, ami egy kellemes délután nyugalmát felidézi. Ez a darab egy történelmi kontextusra is utal, amelyben a nők gyakran békés sétákban vettek részt a természetben, ünneplésré tekerve létezésüket. Monet mesterien megjeleníti a fény és árnyék ephemere szépségét, így ez a mű nem csupán egy figurákat ábrázoló képet hoz, hanem egy érzéki élményt. Miközben ezt a munkát nézi, nem tudja elkerülni az anyag szélben való surlódását és a természet távoli suttogását hallani játék közben.