A műalkotás a derűs elmélkedés pillanatát ragadja meg. Egy nő, finom, de határozott kézzel megjelenítve, foglalja el az előteret, tekintete kissé középponttól távolabbra irányul, mintha gondolataiba merülne. A művész színkezelése azonnal felkelti a figyelmet – az élénk sárga háttér, stilizált virágmotívumokkal tarkítva, feltűnő kontrasztot alkot a nő sötétebb bőrével és ruházatának tompa tónusaival. Egy virágot tart, melynek szirmai vidám visszhangjai a háttérnek, tovább horgonyozva őt ebben a gondosan megalkotott vizuális elbeszélésben.

A kompozíció egyszerűsített, szinte lapos, hangsúlyozva a kétdimenziósságot, amely a művész stílusának védjegyévé válik. A ecsetvonások láthatóak, azonnaliságot és tapintható minőséget kölcsönöznek a műnek. A szék pirosa finoman keretezi az alakot, hozzájárulva az egyensúly és a harmónia általános érzéséhez. Lehetetlen ezt nézni, és nem elrepülni, akár csak egy pillanatra is, egy másik világba, a csendes szépség és a kimondatlan történetek helyére.