Ez a vibráló csendélet lenyűgöző virágkompozíciót mutat be, amely szépen megörökíti a művész karakteres expresszív stílusát. A sötét agyagváz a középpontban büszkén áll, kontúrjai vastag, textúrált ecsetvonásokkal vannak életre keltve, amelyek szilárdságot és meleget sugallnak; egy élénk virágburstot tartalmaz, amely színekkel és formákkal teli, kifelé terjeszkedik. A kompozíció dinamikus, a szem sokféle virágra terelődik, amelyek bátran állnak ki—boldog rózsás árnyalatok, mély vörösök és ragyogó fehérek—amelyek úgy tűnik, hogy táncolnak és himbálóznak a körülfogó zöldben.

A háttér gazdag, meleg barna, szinte átfogja a virágos elrendezést, még inkább kiemelve a csokrok színeit és részleteit. A sűrű festékalkalmazás és az energikus ecsetmunka életet lehel minden egyes virágba, míg az árnyalatok finom keveréke a színtan elméletének mesterségét jelzi. Az érzelmi árnyalatok átszivárognak ezen elrendezésen—öröm, vitalitás érzése, és talán még a szépség múlandóságáért való nosztalgia is. Ezt az alkotást abban az időszakban hozták létre, amikor a művész mélyen el volt kötelezve a csendélet felfedezésében, ez a darab jelentős helyet foglal el művészi fejlődése során, szimbolizálva a személyes kifejezést és a természettel való mély kapcsolatot.