Ebben a vibráló tájban dús mezők terülnek el egy drámai égbolt alatt, ami zűrzavarral teli felhőkkel van tele, amelyek úgy tűnik, hogy táncolnak a viharos mozgásban. A smaragd zöld fű, amelyet vadvirágok—pitypang és mák—szórnak, egy örömteli színrobbanást ad hozzá, amely harmonikusan kontrasztál az ég mély kék és szürke színével. Van Gogh jellegzetes ecsetkezelése nyilvánvaló, vastag, textúrás ecsetvonásokkal, amelyek életet adnak a jelenetnek; minden egyes vonás mintha energiával pulzálna, és visszhangozza a természet suttogását a közelgő vihar előtt.

A kompozíció a látványt a horizont felé irányítja, ahol a vidéki házak és a mezítelen fák határozottan állnak a közelgő vihar hátterében. Ebben a műben gyönyörű egyensúly van—az örvénylő felhők káosza visszatükrözi az alatta lévő rét nyugalmát. Szinte érezheti a levegő feszültségét, a táncot az eljövendő eső és a fényes rét között; ez megtestesíti a természet dualitását—szépségét és viharosságát. Ez a művész állapotot tükröz az érzelmi zűrzavar egy időszakában átalakítva egy egyszerű tájat mélyen emocionális élménnyé.