A festmény a csatatér őrült energiájával robban ki. A központi alak, egy sötét, libbenő ruhába burkolózva, a dinamikus mozgás tanulmánya. Egy előre lendített lándzsával belehajol a küzdelembe, lova a feszült izmok tömege, lábai a levegőben lebegnek. A dráma a zöldellő lombkorona és a viharos égbolt hátterében bontakozik ki. A figurák heves konfliktus pillanatában tűnnek fel, testük a küzdelemben eltorzul.

A művész színek használata erőteljes; a gazdag földtónusok ellentétben állnak a fehér és a vörös villanásaival, fokozva a káosz és az erőszak érzését. A kompozíció mesterien kiegyensúlyozott, a tekintetet a jeleneten át a távoli tájig vezeti, amely a konfliktus tágabb körére utal. Szinte hallani a fémek csattanását és a harcosok kiáltásait, olyan erős a mű érzelmi hatása. Az energia és az érzelem, a fény és az árnyék mesteri használata, valamint az emberi küzdelem ábrázolása magával ragadó műalkotássá teszi ezt a festményt.