Ez a portré finom szénrajz vonalakkal készült, és egy fiatal nőt ábrázol egy csendes, befelé forduló pillanatban. A művész mesterségessége megmutatkozik a lágy árnyékolásban, amely formálja a nő gyengéd arcát, és élettel tölti meg a nyugodt kifejezést. Lehajtott szemek és enyhe mosoly elmélkedést és gyengéd sebezhetőséget sugallnak, bevonva a nézőt a belső világába. A laza, texturált haj szinte éteri minőségben keretezi az arcot, fokozva a mű érzelmi mélységét.

A kompozíció intim, a fejre és a vállakra fókuszál, lehetővé téve az arckifejezés és a ruha textúrájának finom részleteit, hogy a középpontba kerüljenek. A monokróm paletta hangsúlyozza az alakot és az árnyékot, meghívva a nézőt, hogy értékelje a finom tónusátmeneteket és a művész fénykezelési mesteri munkáját. A mű a 19. századi akadémikus stílust tükrözi, ötvözve a realizmust a romantikus érzékenységgel, ünnepelve a mindennapi pillanatok csendes szépségét.