Egy élénk jelenetben, amely egy mozgalmas párizsi napra emlékeztet, a sok számos ernyő fillantsmaga kiállja a vásznat, színek és mozdulatok gazdag szövényt alkotva. Az előtérben egy nő áll elegáns fekete öltözetben, arca egyedezi az eleganciát és a megfontoltságot. Egy fonott kosarat tart a kezében, amely talán virágokkal vagy édességekkel van tele, kiemelve a mindennapi élet báját. Körülötte más figurák is láthatóak, divatos ruhákba öltözve, vonzó kalapokkal és sálakkal díszítve, készen állnak, hogy a tömeg között navigáljanak az esőben. Majdnem hallhatjuk a cseppek lágy zúgását és a szövetek a közönség átszelésekor.

Az ügyesebb ecsetvonásokat használnak, hogy nap ez a festmény álomszerű minőséggel bír, a művész mesterkélkedve büszkén ötvözi a színeket, hogy mélységet hozzon létre. Színpalettája között a mély kékek, a különböző ernyők gazdag árnyalatai és a meleg bőrszínek tánca faltar, közkedvök méltány a szürke éggel egy szép ellentétet alkot. Ez meghozza a nosztalgia és a kapcsolódásérzeteit: minden egyes figura egy történetet hordoz, az arcukon sok érzelmet rejtegetnek. Renoir nem csupán egy pillanatot ragad meg, hanem a 19. század végének párizsi kultúrája esszenciáját örökíti meg, ami egy vendégszerető tableaut alakít, amely arra hívja a nézőt, hogy elveszítse magát a finom részletekben.