A festmény Velence egyedülálló atmoszféráját ragadja meg. A jelenetet egy fenséges hajó uralja, részben kibontott vitorlákkal, átszelve a nyugodt vizeket; formája, a kornak a tanúsága, kitölti a vásznat. A művész mesteri ecsetvonásokkal ábrázolja a fény játékát a vízen, a gondolák gyengéd ringását, és a nyugodt tenger összességét. A palettát lágy szürkék, kékek és melegebb tónusok uralják, harmonikus kompozíciót alkotva; a színek gyönyörűen keverednek, eredményül egy álomszerű ködöt adva, mely az időtlenség érzetét idézi.

A horizonton a város ikonikus sziluettje fokozatosan kirajzolódik. Az épületek és a nevezetességek elmosódott körvonalakkal jelennek meg, melyek zökkenőmentesen beleolvadnak a várost körülvevő párás atmoszférába. Ez a fény és az árnyék szimfóniája. A művész azon képessége, hogy megragadja Velence lényegét, az építészettől a csillogó vízfelületig, figyelemre méltó. Egy időben megfagyott pillanat, mely arra invitálja a nézőt, hogy elvarázsolva e gyönyörű helyre kerüljön.