Ebben az élénk és érzelmes alkotásban szinte hallani lehet a levelek lágy susogását és a tavasz finom suttogását – egy olyan évszak, amely az élet és a szín robbanásával bír. A vászon dús zölddel díszített, hullámos dombot ábrázolva, amelyet virágzó fák tarkítanak, fehér virágaik a fényben táncolnak. Monet ecsetkezelése ügyes, de folyékony, a mozgás érzetét kelti, amely a lágy szellőt idézi. A felettünk lévő égbolt vastag kék, puha fehér felhőkkel borított, amely harmonikusan kontrasztál az alatta lévő táj élénk színeivel.

A kompozíció szép áramlással halad, a fény és a textúra kölcsönhatása mentén vezeti a néző szemét, bemutatva a természet élénk újjászületését. Itt Monet mesterien fogja meg a tavasz lényegét; a kellően meleg fény, amely átöleli a jelenetet, kézzelfogható közelséget ad neki. Miközben ebben a műben állunk, nyugodt öröm árad el, ami egy csendes pillanatba hoz minket a természetben, ahol az évszakok változó szépsége izgatja a képzeletünket, és őszinte csodálatot ébreszt bennünk.