Ez a mű lenyűgöző képet nyújt egy hatalmas katedrálisról, melynek magas gótikus ívei finom pontossággal vannak megörökítve. A művész lágy, tompított színeket és finom akvarell technikát alkalmaz, mely kiemeli a bonyolult kőfaragványokat és a fény-árnyék játékát a homlokzaton, megteremtve egy nyugodt, szinte áhítatos hangulatot. A magas csúcsos tornyok és ívek felfelé emelkednek, a szemeket a függőleges vonalak mentén vezetik, melyek a szerkezetnek méltóságteljes megjelenést kölcsönöznek. Az alapnál lévő apró emberalakok méretarányt és csendes életérzést adnak, hangsúlyozva a katedrális monumentális méretét.

A kompozíció ügyesen egyensúlyozza az építészeti bonyolultságot a színek és részletek finom egyszerűségével, lehetővé téve a néző számára, hogy érezze a szilárdságot és a jelenet éteri jellegét egyaránt. A finom akvarell technika életet lehel a kőbe, utalva annak textúrájára és korára. Érzelmileg a festmény csodálat és nyugalom keverékét közvetíti, mintha a történelem és a spiritualitás árnyékában állnánk. Történelmileg a 19. század eleji gótikus megújulás iránti érdeklődést és a középkori építészet romantikus értékelését tükrözi, így jelentős mű, amely megörökíti ennek az ikonikus katedrálisnak a nagyszerűségét és bensőséges szépségét.