A festmény egy kikötői jelenethez invitál, amelyet csillogó és táncoló fény fürdet. A vizet, amely az eget tükrözi, kékek, zöldek és lilák mozaikja, minden apró ecsetvonás hozzájárul a lágy mozgás általános benyomásához. A hajók, melyek vitorlái bontakoznak, tarkítják a jelenetet, színes árnyalataik ellentétben állnak a háttérben lévő szerkezetek tompa tónusaival. Az építészeti formákat, amelyeket a pettyes fény lágyít, az időtlenség és a szilárdság érzetét sugallják.

A közelebbi pillantásban a technika lelepleződik: a pointillizmus, ahol az egyes színpontok a néző szemében keverednek, hogy egységes képet alkossanak. Ez a módszer, a gondos és szándékos alkalmazás eredménye, élénk, szinte éteri minőséget kölcsönöz a műalkotásnak. Mintha a jelenet lélegezne, életre kel a fény játéka és a hajók testére csapódó víz gyengéd csobogása. Ez a mű egy megfogott pillanatról, egy emlékezett helyről, egy vizuális versről suttog.