A jelenet nyugodt szépséggel bontakozik ki, ahol egy folyó lágy íve kanyarog a tájon. Magas, karcsú fák állnak őrként balra, leveleik buja, élénk zöldek, finom árnyékokat vetve. Jelenlétük erős függőleges elemet biztosít, megalapozva az kompozíciót. A víz felülete, az ég tükre, a lágy fényt és a felette lustán sodródó, vékony felhőket tükrözi.

A művész ecsetvonása, az impresszionista stílus védjegye, megragadja a fény és a légkör mulandó minőségét. A távoli házak és épületek, egy enyhe emelkedésen, mélységérzetet és perspektívát adnak. A színpalettát a hűvös kékek és zöldek dominálják, a földben és az épületekben melegebb tónusok, egy nyugodt, napsütötte délutánt sugallva. A kompozíció és a színpaletta a nyugalom és a béke érzését kelti, a pillanatot, ami a pillanatban meg lett örökítve, arra invitálva a nézőt, hogy álljon meg, és elmélkedjen a természet szépségén.