A jelenet egy nyugodt víztükörrel bontakozik ki, amely egy kissé felhős nap lágy, légköri fényét tükrözi. Egy enyhe szellő mintha a távoli partot szegélyező fák leveleit borzolná, őszi árnyalataik melegséget adnak a víz és az ég hűvösebb tónusaihoz képest. Egy épület, valószínűleg egy mecset vagy egy jellegzetes kupolájú épület, a parton áll, fehér homlokzata kontrasztban van a környező lombkoronával.

Két hajó díszíti a vizet; az egyik, egy nagyobb hajó, figurákkal van tele, melyek formáit laza ecsetvonások és burkolt részletek sugallják. A másik, egy kisebb vitorlás, lobogó fehér vitorlával, kecsesen mozog a távolban, talán árut vagy utast szállít a vízen át. A művész mesterien használja a színeket és a fényt a mélység és a tágasság érzetének megteremtésére, a tekintetet a horizontra vonja, ahol a víz találkozik a távoli dombokkal, amelyek lágy, tompa tónusokban jelennek meg. Olyan, mintha egy megörökített pillanatot látnánk, a történelmi vízi út partján zajló élet egy derűs szeletét.