A jelenet a nyugalom érzésével bontakozik ki, a kompozíció a ragyogó vízen vezeti a tekintetet. A gondolák kecsesen siklanak, karcsú formájuk és sötét sziluettjük ellentétben áll a csatornát szegélyező, fénylő épületekkel. Az építészetet lágy, arany fény öleli, ami a város gazdag történelmére és nagyszerűségére utal. Az ég, a halványkék és a lágy tónusok hatalmas vászna, nyugodt légkört sugall. Szinte érezni lehet a víz gyengéd csobogását, és hallani a gondolások távoli kiáltásait. Ez a festmény az időtlenség érzetét idézi, megragadva Velence tartós szépségének lényegét. A finom ecsetvonások és a fény és árnyék finom kölcsönhatása magával ragadó hatást kelt.