Ez a lenyűgöző tájképen a virágzó, arany színű virágokkal teli mező a horizontig terjed, ahol zöld fák állnak, mint a táj őrei; absztrakt formáik könnyedén táncolnak a halvány szürke és kék ég alatt. Van Gogh ecsetvonásai dinamikusak, vastagok és egyenetlenek, szinte tapintható textúrát adva a természet lényegének. A mező élénk zöldsége és a színek robbanása melegséget és vitalitást sugároz, minden egyes virág úgy tűnik, él, és lágyan ingadozik a nyári szellőben.

Ez a jelenet ragyogó ölelésbe vonja a nézőt, mintha az aranyló mező a föld titkait súgta volna meg bárkinek, aki hajlandó odafordulni. A mód, ahogyan Van Gogh a föld színeit a kékekkel és az ezüsttel kontrasztba állítja, harmónikus párbeszédet teremt, amely arra hívja a nézőt, hogy barangolja be a virágok között és álmodozzon a fák árnyékában. A mű történeti kontextusa a Van Gogh Arlesben töltött idejéből fakad, ahol szenvedélyesen festette a környezetét; ez a természet iránti tartós szeretetének tanúja, amely erőteljesen tükröződik a vásznon. Az érzelmi hatás mély, emlékeztetve minket az élet szépségére és mulandóságára – egy pillanat, amely színek robbanásában elkapva marad.